Én személy szerint panelben lakom, de mindig is lenyűgöztek a kandallók. Lehet, hogy ennek a sok filmhez van köze, amelyben mindig olyan családias és romantikus a hangulata. Azonban a családunkban is van egy-két távoli rokon, akiknek van kandallójuk, és nagyon kellemes érzés köré gyűlni, mikor vendégségben vagyunk náluk. Az egyetlen, ami néha kellemetlenné teszi a helyzetet az a sok alkohol, amelyet elhelyeztek a kandalló párkányán.
A családunkban hosszú története van az alkoholizmusnak, ezért sokakat érzékenyen érint ez a téma. Senki sem beszél róla, mert nem akarják elrontani a hangulatot az ilyen családi összejöveteleken,de mindenki tudja, hogy ez a téma ott lóg a levegőben. A régi emlékeken már nem lehet segíteni, hiszen azok az időszakok elmúltak, de ma már van lehetőség arra, hogy az a beszélgetés pozitív véget érjen. Az alkoholisták rehabilitációja nehéz feladat, de ma már könnyedén elérhető a segítség.
A Felépülők nevű rehabilitációs intézet kifejezetten a függőkre szakosodott, és a Minnesota-modell segítségével rengeteg emberen segítettek már sikeresen. Mindenki megtalálja nálunk a neki legmegfelelőbb módot a fejlődésre, legyen az a 28 napos programjuk, amelyen majdnem egy hónapig összeköltöznek a csoportjukkal és együtt tanulnak meg kilábalni a betegségükből, vagy a magán beszélgetések egy szakképzett orvossal, ahol senki sem zavarhatja őket. A weboldalukon több lelkesítő szöveget is olvashatunk azoktól, akik már sikeresen megtették ezt az utat, akik bátran merik ajánlani a Felépülők magánklinikát azoknak, akik még csak most kezdik meg ezt az utazást.
A Felépülők magánklinika egy család fejéből pattant ki, akik maguk is jól tudják, milyen nehéz is együtt élni ezzel a függőséggel. Apa és fia együtt szenvedek, együtt épültek fel, míg az édesanya az oldalvonalról drukkolt nekik és segítette a fejlődésüket. Tisztában vannak azzal, hogy ez a betegség az egész család számára nehéz, hogy ez mindenkire hatással van. Ezért ajánlanak családterápiát is, hogy az emberek együtt tudjanak fejlődni. Mindenkit megvisel ez a nehéz időszak, ezért igyekeznek mindenkinek megadni a segítséget, nem csak a betegnek.
Vannak, akik nem mernek beszélni erről a betegségről. Legyen ez amiatt, mert nekik is rossz emlékeik vannak róla, vagy szimplán azért, mert szégyellik. Nem kell ódzkodni tőle, a betegség bárkit megtalálhat, és ha eljutott arra a pontra, hogy beismerje, hogy gondja van, már előrébb jár, mint sokan mások. Nem kell félni attól, hogy az intézetben ferde szemmel fognak rá nézni, a dolgozók azért vannak ott, hogy segítsenek, és hogy támogatást nyújtsanak ezekben a nehéz napokban. Tisztában vannak azzal, hogy ez egy lassú folyamat, nem egyik napról a másikra gyógyul meg az ember. Ezért türelmesek és segítőkészek, hogy bármikor bizalommal lehessen hozzájuk fordulni.
Nehéz felvenni a telefont, hogy segítségre van szükség. De ha tudják, hogy jó kezekben lesznek, legalább ennyivel könnyebb lesz. Úgyhogy tegyék meg bátran ezt a lépést a boldogabb, teljesebb életért.